Isten szolgája 1.

2025. március 23.

„ Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon. Miképen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt: Akképen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek.”

Ézsaiás 52:13-15.

Kedves Gyerekek! A mai alkalomtól néhány szolgálatban szeretnék foglalkozni Ézsaiás könyvének a legtöbbet idézett részével, az 53. résszel. Ez a rész tulajdonképpen elkezdődik az 52. részben, és talán a legmélyebben írja le azt, amit a Messiásról, Jézus Krisztusról tudhatunk.

De kicsoda Ézsaiás, akire az Úr bízta ezeket az igéket? Neve azt jelenti: Jesajahú, az Úré a szabadítás. A könyv keletkezésének történelmi időszakában – a mai szóval élve – nagyhatalmak vették körül Izraelt, és folyamatos fenyegetettségben volt. Ézsaiás nevének jelentése egyben megadja a könyv fő témáját is: az Úré a szabadítás. Ez a szó 26 alkalommal fordul elő a próféciában. A könyv első néhány verse nagyon jól szemlélteti, hogy a nép milyen szellemi állapotban volt: „Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!” Ézsaiás 1:1-3.

Ézsaiás fő feladata az volt, hogy figyelmeztesse Izraelt: megbünteti gonoszságát, kegyelméből azonban egyszer Szabadítóról gondoskodik mind a zsidóknak, mind a pogányoknak. Itt az első versekben viszont elmondja, hogy miért van erre szükség: elpártolt a nép az Úrtól, és nem ismeri Őt. Kedves Gyerekek! Elmondhatjuk most is, hogy a mai korra nézve ugyanaz minden ember problémája. Elhagyta az Urat, a Teremtőt, akit nem ismer, és nem figyel rá.

A szolgálat elején idézett igével kezdődik a legteljesebb ószövetségi prófécia az Úr Jézus Krisztusról. Egy szolgáról beszél az ige, aki maga az Úr Jézus. Milyen szempontból beszél úgy az ige Krisztusról, mint szolgáról? Itt csak arra gondolhatunk, hogy olyan szolga volt, aki az akaratát mindig alárendelte az Atyának, aki ezért felmagasztalta Őt, mint ahogy Pál fejezi ki a Filippi levélben, de itt is. „Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon.” – mondja az igénk. Az új fordítás így kezdi: eredményes lesz a szolgám, amit valóban láthatunk: az életének és halálának nagyon sok gyümölcsét, a sok hívő embert láthatjuk. De emellett magasságos, és dicső lesz, ami egy prófécia is: az Atya magasztalta fel Őt, és dicsőítette meg mindazért az engedelmességért, amit láthatunk. Min ment keresztül, hogy ez igaz legyen? „Miképen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt.” Amikor itt járt a földön, akkor beteljesedett ez is: az emberek elfordultak Tőle, a szenvedéstől a teste is megtört, mivel egészen a keresztig ment el a bűneink miatt.

Mit tanulhatunk ma ebből? Az emberek ma is kétféleképpen fordulnak az Úrhoz: van, aki kerüli, nem kívánatos neki, nem adja át az életét. Ennek a következménye, hogy még a kárhozatban van. De vannak sokan, akiket ámulatba ejt, és átadják Neki az életüket, aminek az üdvösség, örök élet az eredménye. A prófécia szerint „fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek.” Ez elsősorban egy prófécia, ami bekövetkezik majd, de ez történik ma is annál, aki megismeri az Urat: sokkal többet kap, mint amire gondolt. Pál apostol így fejezi ki: „Mert azt mondja az Írás: „Amit szem nem látott, fül soha nem hallott, ember szíve meg sem sejtett, olyan dolgokat készített Isten azoknak, akik szeretik őt.” I. Korintus 2:9

„Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon.” – szólt hozzánk az ige. Jézus Krisztus személyében már most láthatjuk ezt a dicsőséget, amiért csak hálát adhatunk!

Ámen

Uherkovich Zoltán

2025. március 23.